A Ladánybene 27 zenekar idén október 23-án tartja 30. jubileumi koncertjét az Akvárium klubban. A jubileumi koncert, valamint az eltelt 30 év kapcsán az IrieZion reggaeportál egy interjút készített a zenekar vezetőjével, Bodnár Tibivel.

Fogadjátok szeretettel.

 

lb30

 

A Ladánybene 27 az első közismert reggae zenekar Magyarországon.
Sok mindenben elsők, hiszen Ők készítették el az első reggae albumot (1991), majd az első dub albumot (2002), majd pedig az első riddim albumot (2007).
Elidegeníthetetlen érdemük van a reggae zene magyarországi meghonosításában és megismertetésében.
Az általuk évente megrendezett LB27 Reggae Camp a hazai reggae élet talán legfontosabb eseménye.
Az 1985-ös megalakulásuk után történetük 1988-ban fordult komolyra, az angyalföldi haverokból álló zenekar megnyert egy országos tehetségkutató versenyt. Ezután rövid idő alatt helyi szinten ismertté váltak, az akkor még Ska stílust képviselő dalaikkal.
Több demófelvétel készítése, és rengeteg koncerttel a hátuk mögött újabb mérföldkőhöz érkeztek. 1990-ben megnyerték az akkori legnagyobb, országos tehetségkutató versenyt, melynek fődíja egy lemezszerződés volt a PolyGrammal.
 
A zenekar idén október 23-án tartja 30. jubileumi koncertjét az Akvárium klubban. A jubileumi koncert, valamint az eltelt 30 év kapcsán az IrieZion reggaeportál egy interjút készített a zenekar vezetőjével, Bodnár Tibivel.
Fogadjátok szeretettel!
 
IZ: 30 év… ez gombócból is sok,hogyan élitek meg ezt az időszakot,ha visszatekintetek a zenekar életére és a hosszú évek alatt történt változásokra ?
 
TB: Mivel alapvetően a jelenben élő és dolgozó banda vagyunk, akik mindig az adott időszakra koncentrálunk, ezért ez a 30 éves időszak nem él napi szinten bennünk. Nem is nyomaszt, hogy „de rég volt” és nem is kényelmesít el minket. Ezt úgy értem, hogy igyekszünk nem a régi nagy slágereinkre, sikereinkre építeni. Persze ez az év azért más, idén több fokozatban előjöttek a régi dolgok, régi dalok. Most a nagy szülinapra készülünk, ahol mindenki ott lesz! Mindenki, aki tagja volt a zenekarnak, vagy szoros zenei kapcsolatban volt velünk. Igen, ez nosztalgikus időszak…:)
 
IZ: Hogyan kezdődött zenei pályátok?
 
TB: Ahhoz, hogy a fiatal generáció jobban megérezze a 80-as évek világát, meg kell nézni egy-két klasszikus filmet, mint pl. Megáll az idő-t, vagy a Cha-cha-chá-t. Gimnázium, köpeny, vagy matróz blúz, csajok, rock’n’roll, az első bulik, zenélés… Még dúlt az átkos rendszer – igaz, az utolsókat nyögte - , amikor Angyalföldi kölykök egy KISZ Építőtáborban összefutottunk és mivel volt nálunk pár hangszer (2 gitár, 1 basszus, 1 pergő, 1 kis lábcin, 1 pár dobverő, klarinét…) zenéltünk egyet a táborlakók nagy örömére. Zajos sikert arattunk olyan dalokkal, amiket alap zenekaraink (Gerle Női Kalap, 65 Zemle Club Band, Fröccsöntők) játszottak. Twist, rock’n’roll, ragtime, blues, kínai vers megzenésítés és mindenféle marhaság…Zenei értelemben most ne is boncoljuk tovább! :) Lényeg, hogy szoros barátság szövődött közöttünk és innentől kezdve összetartásban voltunk. Tóth Tádé Gábor, Hertelendi Pista, RasTamás és én. Mi gondoltuk úgy, hogy zenekarként is komolyan együtt maradunk. 1984-et írtunk ekkor. Az év végén egy tragikus balesetben elvesztettük az egyik zenész barátunkat, Baráth Lacit (Grúber Ernőként a Gerle Női Kalap énekese volt…) és ez még inkább szorosabbá tette a kapcsolatunkat. Ekkor még zenekari név nélkül, de időnként összejártunk muzsikálni, gyakorolni. Órákig játszottunk egy alapot és vigyorogtunk. Hagytuk, hogy összeérjen a banda. 1985-ben is elmentünk egy építőtáborba Kunbaracsra (aminek a telefonszáma volt a Ladánybene 27), de ide már úgy mentünk, mintha profi banda lennénk. Közben persze nem, de a csajoknál bejött, hogy dobverő, vagy gitár van a kezünkben… A buli délelőttjén jutott eszünkbe, hogy nincs még neve a bandának. Gondoltam, erre az estére legyünk Ladánybene 27! A koncertünk 1985. augusztus 3-án este feledhető volt, meg is fogadtuk, hogy több ilyen gyenge bulit nem adunk. És ezt betartottuk! :)
 
IZ: A kezdeti időkben milyen zenét játszottatok?
 
TB: Az induló koncertünk után egy hónappal RasTamás, Pista és én bevonultunk katonának, úgyhogy kis szünet jött, de kb. fél év múlva már ki tudtunk jönni időnként és olyankor próbáltunk. Közben Tádé beszállt egy No.1 nevű bandába, ahol Miksa énekelt, így elkezdtünk közelebb kerülni egymáshoz. A 80-as években aktív SKA élet zajlott Pesten, sőt országszerte. Mi Angyalföldön találkoztunk a Fals nevű bandával, akik komoly hatást gyakoroltak ránk. Vicces, táncos ska-t játszottak, kicsit hamisan, lötyögősen, de nagyon szerethetően. Mi is elindultunk a ska ösvényén a reggae felé. Ekkor született a Próbababa, Új SKA, Schneider úr, 07, Filmsztár, Menekülés…dalaink. A ska bandák időnként összejöttek a Pecsában egy „Táncőrület” nevű rendezvényen, ahol keményebb Oi bandák is felléptek, mint pl. a Fejbőr. Az egyiken (utolsó) bejött két jamaicai diák, mert meglátták a városban a plakátokat. A bomber dzsekis srácok közül páran jól megverték Őket… A Fals szaxisa leállította a bulit, azt mondta a mikrofonba: Hülyék vagytok (b@zmeg), ezeknek a srácoknak köszönhetjük ezt a zenét! Volt nagy értetlenség…
 
IZ: Mikortól játszik a zenekar reggea zenét , miért ezt a stílust választottátok?
 
TB: Értetlenség volt a fejekben a Pecsában, de teljesnek mondható infó hiány volt itthon a reggae-vel kapcsolatban is. Nem volt még NET és csak a Petőfi Rádióból lehetett zenékhez jutni. Ebben az időben a UB40 volt a reggae, no meg a Laid back – Sunshine Reggae,  https://www.youtube.com/watch?v=bNowU63PF5E
esetleg néhány diszkó reggae Eddie Grant-től:  https://www.youtube.com/watch?v=qFcmNu4KdGI
Legjobb esetben el lehetett csípni 1-1 Bob Marley dalt a Tánczenei koktélban, de ez vagy a 3 Little birds, vagy a Buffalo Soldier volt és persze a No Woman, No Cry… Ebben az időben volt egy fél házas UB40 koncert a régi Sportcsarnokban… Mi a SKA mezején, néhány Madness nótával kiegészült műsorral egészen jól elvoltunk. Persze volt néhány más stílusú dalunk is, pl. feldolgoztuk a Kex-től a Csillagok, ne ragyogjatokat, vagy műsoron maradt a Tolvaj huszár – Petőfi megzenésítés, illetve a próbahelyen minden tudásunkat és szeretetünket beleraktuk néhány progresszív-alternatív dalba. Ilyen volt pl. a Hajnal a háztetőn,vagy az Utolsó állomás… A reggae először még 1985-ben egy próbán került elő. A Stir it up-ot próbáltuk játszani. Ekkor még nem tudtuk, hogy sokkal komolyabb együttlét (zenei összhang) szükséges ahhoz, hogy elkezdjenek jól megszólalni a reggae alapok. Az első lelassulások az Új SKA refrénjében, a Távolság reggae-ben és a Rastafari-ban jelentkeztek. Ezek a dalok nagyon bejöttek nekünk és a közönségünknek is, sőt, a Rastafari-val több tehetségkutatón hasítottunk és az első lemezünket is ennek a dalnak köszönhetjük. Azt mondta Szigeti Feri (Karthago), hogy hagyjuk a mindenféle dalainkat, kell egy reggae banda Magyarországra, legyünk mi azok! Mi pedig megfogadtuk a tanácsát és előtérbe helyeztük a reggae ötleteinket. Így született meg az első albumunk 1991-ben, REGGAE címmel!
 
IZ: Kik szerzik a számokat és dalszövegeket?
 
TB: Az évek során ez sokat változott, de az az egy megmaradt, hogy sokat gyúrjuk a próbákon az új ötleteket. Nagyon ritka, hogy egy dal annyira kompletten érkezik meg a szerzőtől, hogy azt „csak” le kell játszani a stúdióban… Jelen időszakban, mondjuk, ha az Offenzíva albumot vesszük figyelembe, a zenéket Bokó Zolcsinak, Miksának, Kálminak és Krecsónak köszönhetjük, szövegekben Miksa és Krecsmáry Zsolti mellett több „külsős” baráttól kapunk ötleteket, vagy kész szöveget, mint pl. G.Ras, Borovitz Tomi és érdekesség, hogy régi szerzőnk és zenész társunk Tádé is írt két szöveget erre az albumra!
 
IZ: Kik inspiráltak titeket,miből merítettetek ihletet?
 
TB: Időrendben: egymás zenekarai, Fals, UB40, Madness, Bad Manners, Bob Marley. 1995-től (Jamaicától) Israel Vibration, Steel Pulse, Burning Spear, Third World, Gladiators, Skatalites, Max Romeo, Yellowman…stb. Sorolhatnánk. Lényeges és meghatározó, hogy 1995-ben kijutottunk Jamaicába, onnantól kezdve tudatos roots reggae munkásság kezdődött…
 
IZ: Reggea példaképek ?
 
TB: Nagyjából azok, akiket felsoroltam az imént. A pozitív lét hirdetői elsősorban, mint Bob, vagy Rita Marley, akinek a koncertjén akkora töltést kaptam, hogy még most is érzem. De King Yellowman is egy mozdulattal és egy pillantással helyre rakta az akkumulátoraimat. Don Carlos. Ha megfigyeled, én elsősorban emberi tulajdonságokat említek…
 
IZ: Határokon kívül merre játszottatok?
 
TB: Ausztria, Olaszország, Erdély, Felvidék – Szlovákia, Szlovénia, Lengyelország, Cseh Köztársaság, Belgium, Németország, Szerbia, Horvátország és játszottunk Jamaicán is.
 
IZ: Mennyire érzitek magatokat a reggae úttörőinek Magyarországon?
 
TB: Nem érezzük magunkat, úgy alakult, vagyis a Sors adta nekünk ezt a küldetést, hogy a reggae-t hozzuk be a magyar köztudatba, hogy tegyük tisztába, mi is az igazi roots reggae, mik a reggae irányzatai, mi a sound system, a dub, a riddim, hogy beszéljünk a rasta dolgokról… Mi elsősorban roots banda vagyunk, de igyekeztünk más területeken is mozogni, hogy a reggae ezer színét megmutassuk itt a télben, mint egy trópusi madár… Kirakatunkba raktuk a reggae-t és a korábban elért országos népszerűségünkre építve rengeteg helyre eljuttattuk az igét. Persze nem csak mi jártunk élen ebben a küldetésben, óriási tisztelet a Tilos Rádió reggae szakosztályának, akik az első generációban nyomták már a dub-ot, dancehall-t, roots-ot!
 
IZ: Mennyire érzitek úgy,hogy utat-inspirációt mutattatok,mutattok az utánatok alakult zenekaroknak?
 
TB: A Reggae Camp kapcsán szinte a teljes hazai reggae közösséget ismerem, zenekarokat, DJ-ket, sound-okat, stb. Sajnos sok banda eltűnt az évek során, nem könnyű. Zenei és szervezői tevékenységünk közvetve, vagy közvetlenül hathatott zenész fiatalokra. Volt akire zeneileg hatottunk és ennek hatására kezdtek el reggae-ben utazni és volt aki alá tudtunk pakolni erőt, hitet, technikai segítséget, színpadot, megjelenést. Tiszta, hogy manapság már nincs akkora szükség az LB27 támogatására, hála Istennek ma már elérhető a reggae és tiszta a kép! Jöhetnek az újabb és újabb tehetségek, formációk!
 
IZ: Szívesen zenéltek együtt más zenekarokkal, gondolkodtok közös számokban az ifjú nemzedékkel?
 
TB: Az együtt muzsikálás, a zenei összefogás az utóbbi néhány évben a Marley bulikhoz és a Riddim albumainkhoz köthető. Sok bulit nyomtunk eme zászlók alatt, ahol sokat kaptunk a zenésztársaktól. Jó néhány (2 lemeznyi) közös track-ünk van a honi reggae élvonalával, Copy Con-nal, Columbo-val, Kemonnak, KRSÁval, CéAnne-nal és még sorolhatnám…Remélem közelítenek újabb hasonló kihívások!
 
IZ: Mennyire gondoljátok, hogy a közönségeteknek áttudjátok adni mindazt amiről a reggae szól?
 
TB: A reggae és a rasta is egy út a boldog lét felé. Mi ebben vagyunk, ezt az utat járjuk sok éve. Ahogy korábbi soraimban is éreztettem, mi a 80-as években szocializálódtunk, a 90-es években futottunk föl és érett fejjel találkoztunk először az autentikus jamaicai zenékkel. Korábban értek minket fanyalgások a korábbi populáris jelenlétünk miatt, de így utólag látható, hogy minden egy irányba mutat, sikerült a reggae népszerűsítésére fordítanunk a sikereinket, az energiáinkat, ötleteinket. A reggae is sok mindenről szól, azt gondolom, amit mi élünk belőle, azt át tudja venni a közönségünk, a Massive is!
 
IZ: Mesélnétek a Jamaikai utatokról, mit merítettetek belőle?
 
TB: 1995-ben, amikor először voltunk, egy pofont kaptunk. Az itthoni reggae-hiányos létből belekerültünk a Mindenbe! Teljesen megváltoztatta a létünket, a zenéléshez fűződő kapcsolatunkat, a siker fölfogását, a céljainkat. Mindenkit másként érintett meg ez a hatás, a következő néhány év változásokat is hozott az életünkben, de újabb évtizedre lökést kaptunk. Az utazás egyébként akkori managerünk, Pétervári Zoli ötlete volt. A Van még a világon albumhoz úti filmet, klipeket forgattunk kint. Komoly project volt 14 embert kiutaztatni és ott tartani 2 héten keresztül. Respect azóta is Zolinak! Lényeg, hogy jártunk lemezboltokban és folyamatosan az Irie FM rádiót hallgattuk. Hoztunk haza zenéket, könyveket… Így tudtam elindítani nem sokkal később az első reggae klubot Józsefvárosban, vagy ennek hatására születet RasTamás írása a rastafaianizmus-ról, de ez alakította a következő Pozitív albumunk üzenetét is…
 
IZ: Mennyire azonosultatok a rastafari kultúrával,mit jelent ez a mai rohanó világban itt európa közepén?
 
TB: A rastafarianizmus a Jamaicán élő, a rabszolga kereskedelem által Afrikából idehurcolt emberek leszármazottainak gondolati-vallási nézete, érzése, összetartó ereje volt, amit Marcus Garvey foglalt össze és teremtett meg Nekik. Nem egy pontosan körvonalazható vallás, mindenki kicsit másként értelmezi, mindenkinek van saját rastá-ja. A zenekaron belül sem egyformán lettünk megérintve, de sok mindennel tudunk azonosulni. A tisztelet, az egymás elfogadása, nyitottság a más véleményekre, az ego tudatos elfogadása és háttérbe helyezése, az önzőség, törtetés, anyagiasság felismerése, az egyensúlyra való törekvés, a természet tisztelete, a jelen pillanat fontossága és sok hasonló gondolati alap a felnőtté válásunkkal párhuzamosan érkezett meg a reggae-ből.
 
IZ: Mit gondoltok arról,hogy hogyan lehetne építeni a Magyarországi reggea életet napjainkban?
 
TB: Ez fontos kérdés és tudom, hogy Téged most nagyon foglalkoztat. Én (mi) a 90-es évek közepe óta ezen agyalunk és ebben tevékenykedünk. Véleményem szerint a reggae elsősorban nem a rasztafarianizmus-nak köszönheti a népszerűségét. A reggae rajongók kis százaléka kerül a rasta dolgok miatt kapcsolatba ezzel a világgal. Ezért összefogást, Unity-t nem szabad elvárni a Massive tagjaitól, mert a génjeinkbe bele ivódott a távolság tartás, hogy valamilyen klub-nak a tagjának kell lenni, pártosodni, kisz tagnak lenni, szakszervezet…stb. Az emberek kis része akar harcolni bármilyen ügyért. Harcolnak Ők eleget a megélhetésért, a továbbtanulásért, vagy akár a társadalmi feszültségek elviseléséért… Szórakozni szeretnek, pihenni, beszélgetni, lazulni és persze azon belül reggae zenéket hallgatni, arra dülöngélni, pozitív eszméket-energiákat cserélni. De konkrétabban: a Reggae Camp-en érezhető, hogy sokan szeretik ezt a világot. Engem is nyomaszt, hogy miért nem lehet ugyan ezt meghonosítani más rendezvényeken? Miért csak nehézkesen döcög, vagy döcögött a Spring Reggae Jam, a Batta Dem, a Simmer Down Ska buli anno? Erről hosszasan tudnánk beszélgetni és ez már amolyan marketing brain storming lenne. Direkt írtam ilyen babyloni hatású kifejezéseket. :) Sokszor győzködtem pesti klub tulajokat, hogy alakítsák ki reggae kocsmára a helyüket, de egyik se vállalta. Ennek gazdasági okai vannak. Aki belevág mégis valami hasonlóba, az előbb, vagy utóbb felőrlődik. Példaként említem a ZION-t Pécsett, ahol Kekóéknak fel kellett adniuk a harcot sajnos
 
. IZ: Sokszor elhangzik verbális szinten a unity szó a reggae crew részéről ,mit gondoltok erről és miért nem működik ez Magyarországon csak verbálisan?
 
TB: Mert a Facebook elkényelmesítette az embert. Könnyű nyomni egy LIKE-ot, de az még nem energia, ami épít. Magyarországon létezik egy Reggae Massive és sok formáció csak Őket célozza a kommunikációjával, belőlük építi a saját rendszerét, erősíti a saját pozícióját a körön belül. (Pedig épp kívülről kellene toborozni még arcokat, hogy erősödjön a Massive…) Véleményem szerint egyébként működik a Unity, az összefogás, de kisebb szinteken. Nem kell forradalomra gondolni, de mondok egy példát: A Reggae Camp-re minden évben lejön 40 év feletti barátunk. Megkér, hogy hadd jöjjön le előző este, mert úgy jön ki jól Neki a lépés. Ez talán az egyetlen szabad hete a nyáron. Kérdezés nélkül jön és megfogja a kordonokat, kerítéseket és több órán keresztül dolgozik. Aztán izzadtan, a nap végén kinyitunk egy sört, összenézünk és tudjuk, hogy minden faya! Nem beszélünk, nem írjuk ki a falunkra. Megcsináljuk, benne vagyunk. Persze ez ennél sokkal bonyolultabb kérdés, de valahol mindenképp az önös érdek nélküli, a jó ügyért történő összefogás, amiről beszélek. Mint amikor árvíz van a Dunán és az emberek kint rakják a homokzsákot. Közös meló, egy közös cél…
 
IZ: Mire számíthatnak a 30. jubileumi koncerten , kik lesznek a vendégeitek?
 
TB:
Ezt a bulit úgy álmodtuk meg, hogy külsős vendéget, társ zenekart nem hívunk. Viszont megpróbáltuk az összes zenésztársunkat összehozni erre az estére, akik valaha hozzátettek a Ladánybenéhez. Mi, akik most nyomjuk tudjuk jól, hogy a korábbi tagok munkája is benne van a mai sikereinkben. „Mindenki ott lesz!” – ez a jelszó. És tényleg! Voltak olyan korszakaink, amikről már csak elbeszélésekből kaphat képet a mai közönségünk. Jó pár régi klubunkat már lebontották, legendás helyeinken plázák, irodaházak nőttek. A változás a Világ rendje és mi alapvetően a jelenben élő banda vagyunk, de most jólesik nosztalgiázni egy kicsit. 23-án megmutatjuk pl. hogy szóltak azok a korai ska nótáink Tary Zsoltival és Hacsekkal. Fellép velünk Szarka Sanyi, akivel az első albumunkat készítettük, így az a 90-es formáció is eredetiben szólal meg. Aztán a nagy pörgést és befutást megélő és végig dolgozó Hetes fogat (RasTamás-Zolcsi-Barcza Gergő-Miksa-Pista-Tádé-TB) játszik egy komolyabb blokkot, Új Ska-tól a Van még a Világon-ig! Lewy Brandy-vel és RasTamással a leghosszabb ideig együtt dolgozó és a roots-tudatosodás korát megélő csapattal játszunk Reggaekirakat, Kell egy ház, Babylon cirkusz dalokat. Hirtelen búcsúzott el tőlünk Krecsmáry Zsolti, most egy kicsit megvillantjuk azokat a nótákat is, amiben mi így együtt voltunk erősek. És persze minden korszaknak lesznek vendégei, mint pl. Deseő Balage, akivel ezer és ezer közös stúdió élményünk van, Huba Zoli, aki Gergőt váltotta nálunk 1995-ben. KG, aki a legelején volt hűséges társunk szaxi-konga-tánc-klip-foto…témakörben. És persze velünk lesz Bratika és Roli testvérünk!
 
IZ: Hogy érzitek, a mostani közönségnek lesz még lehetősége évek múltán a gyerekeikkel közösen ropni a koncerteiteken?
 
TB: Bízom benne! Ehhez az kell, hogy mindig találjunk célt, mindig legyen ihlet és azt együtt mindig meg tudjuk valósítani. Mi sokszor szerencsések voltunk a pályánk során, és volt, hogy rengeteget kellett melóznunk. De az idő minket igazolt és az eredmények – most pl. a reggae hazai helyzetére, ha gondolok – örömmel töltik el a szívünket. Október 23-ával lezárul a régi dalok felidézése a próbahelyen és elindulhatnak az újabb gondolatok. Reméljük lesz még 40-es-50-es buli is, így együtt zenészek és együtt közönség, Massive!
 
IZ: Blessed Love Tibi, Köszönjük ezt a harminc évet átölelő interjút és hosszú békés utat kivánunk az egész zenekarnak!
 

Facebook Event, Jegy info>>>>

 

Vanda n Zsolt

Share

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Kiemelt ajánlatok

travelhungary180



livity 

jamaicaradio

Hirdetés

MOGYOROFLYER

ÚJ TERMÉKEK
ÚJ WEBOLDAL

ASZTALOS2

videoanita180

 

 

Közelgő események

Nincs találat.

Számoljunk...

mystat